A védőt gyerekként vitte volna a Roma, de ő kitartott a Lazio mellett.

Az olasz labdarúgás történelme nem szűkölködik a klasszis hátvédekben, elég csak a legendás catenaccióra, és a jobbnál jobb, „betonozást” véghez vitt talján klubcsapatokra gondolni. A saját kapujának precíz megvédésében kiemelkedően jeleskedő Alessandro Nesta minden, futballt szerető ember emlékeibe bevéste magát. A világbajnok játékos az SS Lazióhoz kapcsolódó érzelmeiről vallott.

„Apám a vasútnál dolgozott, anyám pedig háztartásbeli volt. Egyszerű család voltunk Collevecchio egy kis falujából, Rietiből. Ott kezdődött a történet… egy fiú története, aki nem álmodott másról, mint a labda kergetéséről..
Egy délután, 1984-ben apám elvitte a bátyámat, Fernandót, hogy beírassa egy fociiskolába. Sírva fakadtam, mert úgy éreztem, kimaradtam, ezért apám végül fizetett még 30 000 lírát, hogy engem is regisztráljon. Nyolc esztendős voltam.
Néhány hónappal később kapcsolatba lépett velünk Francesco Rocca az AS Romából. Nem voltunk lelkesek, mert a családunkban mindenki Lazio-szurkoló volt. Néhány nappal később nagy meglepeésünkre a Roma elnöke, Dino Viola kopogtatott be hozzánk. Tízmillió lírát tett le az asztalra – akkoriban ez hatalmas összeg volt – és azt mondta: „Szeretnénk a Romában látni a fiát”.
Még mindig emlékszem apám arcára, ahogy határozottan válaszolt:
„Hogy a fiam bordó-sárga mezt viseljen? Lehetetlen… Inkább meghalok, mielőtt ez megtörténne!”
Egy olyan gyermek bizakodásával néztem rá, aki megértette a hűséget, és azt mondtam:
„Én egyetértek a döntéseddel, apa.”
Később megkérdezte: „Akarsz a Lazióban játszani??” ”
Habozás nélkül azt válaszoltam: „Igen… ez az álmom. ”
Emlékszem a San Basilio edzőtáborra, ahol egyike voltam a 300, mindössze 9 éves gyereknek. Először középpályán játszottam, és még jobbszélsőként is próbálkoztam. De egy év alatt 22 centit nőttem, amitől fájtak a térdeim és a csípőm. Ekkor állította be hátra, középhátvédnek. Végül ott lettem önmagam.
Amikor Mimo Caso lett az edzőm, megtutdtam, mi a szigor. Rendkívül igényes, minden részletre kiterjedően pontos, és kemény volt önmagával és játékosaival szemben is. Tőle tanultam meg olvasni a játékot, a területvédekezést és a zónavédelmet játszani. Nagyon sokkal tartozom neki.
És sosem felejtem el, amikor először viseltem a Lazio csapatkapitányi karszalagját… Még mindig kiráz a hideg, ha arra a pillanatra gondolok. Az álmom az volt, hogy örökre a Lazio-ban maradjak, hogy folytathassam az utamat abban az égszínkék dresszben. De a foci nem mindig tiszteli az érzelmeket. A klubnak pénzre volt szüksége, és el kellett mennem” – idézte fel a 78-szoros válogatott védő az AC Milanba igazolását.

„Ez a kapcsolat a Lazióval nem úgy végződött, ahogy szerettem volna… de sosem lett vége a szerelemnek. Akárhányszor felnézek az égre és látom a színét, a Lazio színei jutnak eszembe – és mindig a szívemben maradnak.”

– Alessandro Nesta –