Napjainkban lámpással kell keresnünk a szabadrúgásgólokat, a legutóbbi vb-n kettő, az Eb-n egy sem esett. Ennek fényében Szoboszlai négy közvetlen „szabiból” lőtt PL-dugója különösen megsüvegelendő ebben a szezonban. Nézzük, korábban kik verték a nagy szabadokat a kapuba!
Hát még ha azt vesszük, hogy a Premier League 1992 óta íródó történetében – oké, ez nyilván nem a teljes angol bajnoki történelmet jelenti – csak David Beckham és Laurent Robert előzi meg 5-5 góllal. És Szoboszlainak még van nyolc fordulója arra, hogy a két említett úriembert befogja, vagy lehagyja.
Nagy dolog ez, ráadásul a világfutball tendenciájával szembemegy, mert a korábbi évtizedekhez képest elvesztek a közvetlen szabadrúgásgólok. Mindenki csak toszogatja, gyötri, gyömöszöli a labdát, körömpasszok, elzárások erdejében, csak éppen cselezni, lőni nem mer a futballista.
A kevésbé siheder korosztály képviselői még tudják, ha – a teljesség igénye nélkül – Zico, Eder, Maradona, Ronald Koeman, Del Piero, Juninho, Beckham, Roberto Carlos vagy Ronaldinho letette a labdát 20-25 méterre a kaputól, kis túlzással a védekező csapat már mehetett is közepet kezdeni.
A régi magyarokat is említve: ha a hetvenes-nyolcvanas évek Vasasában Várady Béla ballal nekiveselkedett, ott vagy gól esett, vagy a lövőereje miatt „vér folyt”.
Bálint, Tóth András vagy Détári ellen sem volt könnyű életük a kapusoknak, uram bocsá’ Hrutka is eredményesen próbálkozott pályafutása második felében. Utóbbiról ugrik be, hogy talán ez a képesség sok-sok gyakorlással fejleszthető. Nem, ez biztos.
És próbálkozni is kell, vagyis engedni kellene a labdarúgókat próbálkozni.
Hiányoznak a szabadrúgásgólok, bár ha nézem az elterjedt, bakkecskeugrások után végrehajtott tizenegyeseket, ott is elbukik a lövőtudomány. A végrehajtó arra vár, és ki is várhatja, hogy merre mozdul el a kapus, úgy azért könnyebb eredményesnek lenni.
Főleg annak fényében, hogy már arra is parádés gólöröm készül előre. Mert az megy – csak a koreográfia -, tízből tízszer.