Adott egy Vármegyei Kupa-mérkőzés, hajdú-bihari selejtező, 2. kör. A tét hangyányira sem akkora, mint mondjuk, egy világbajnoki meccsen. De.
Bár akik az amatőr focira áldozzák, pusztán hobbiból, ingyen – ebben az esetben csak a hazai gárdáról tudok nyilatkozni, érintettség okán -, az idejüket, energiájukat, azoknak a futballistáknak igenis van tét: presztízs, önbecsülés, sikerélmény.
A vasárnap délutáni Görbeháza-Berettyóújfalu összecsapáson minden adott volt ahhoz, hogy egy laza, nyugis sportélményhez jusson játékos, edző, szurkoló. A hazaiak tudták, hogy az egy osztállyal följebb szereplő BUSE a favorit, ennek ellenére lelkes játékukkal jó darabig ellensúlyozták a klubok közötti tudáskülönbséget.
A vendégek vélhetően érezték, hogy talán dűlőre tudják vinni a dolgot, annak ellenére, hogy „ikszes” mérkőzést vívtak a lelkes hazaiakkal. A közönség sem várt csodát, de értékelte, hogy a GAC odateszi magát – benne volt a kilencven percben, hogy a kiírás szerint az esetleges döntetlennel meglehet a továbbjutás.
Maradtak ki ziccerek mindkét oldalon, majd egy szép góllal megszerezték a vezetést az újfaluiak. Benne volt a pakliban, nem is háborgott a publikum
A házigazdák igyekeztek nagyobb sebességre kapcsolni, mozgósították utolsó tartalékaikat, majd kiharcoltak egy tizenegyest. Amennyiben a kezezés – amit a lelátón ülők és 22 játékos is annak látott – a jelenlegi szabályok szerint még büntetőt ér. A spori másképp látta, kollégáival egyetemben.
Ezen a délutánon ez a kézilabdás mozdulat is belefért, ahogyan a vendégek fiatal játékosának folyamatos szövegelése a játék(félre)vezető felé.
A másik oldalon két piros, de az már csak a krónikához tartozik. Ott nem fért bele semmilyen észrevétel.
Ismét bebizonyosodott, hogy „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”, ami itt dumáért kiállítás, a nagyobb csapatnál ejnye-bejnye.
Hogy ki vezette, az adatbankban megtalálható, nem a személye a lényeg. A jelenség.
A magyar játékvezetői kar tagjait nagyon keveset foglalkoztatják komoly nemzetközi szinten. Alacsonyabb osztályban sem feltétlenül jobb a helyzet.
Győzött a jobb. De az nem a sípos ember volt.
– Tamás Nándor –