A történelem első vébéjét valóban a világ legjobbja nyerte.
Tizenhárom csapat részvételével rendezték meg az első labdarúgó-világbajnokságot, 94 évvel ezelőtt Uruguay adott otthont tornának. A sok érdekesség közül az egyik: minden meccset a fővárosban, Montevideóban bonyolítottak le. Az „uruk” 1924-ben és 1928-ban is megnyerték az olimpiát, ami akkor kvázi a vb-címet jelentette, nem volt kérdés, hogy pályázni fognak az első rendezésre, és ők a legnagyobb esélyesei a seregszemlének.
Olaszország, Svédország, Hollandia, Spanyolország, Magyarország és Uruguay jelentkezett a torna megrendezésére. Miután az európai országok visszaléptek, Uruguay-t a FIFA 1929. május 18-i, barcelonai konferenciáján kiválasztotta a világbajnokság házigazdájának. Ez volt az egyetlen vb, amelyre nem kellett selejtezni, meghívásos alapon jött össze – a házigazdák mellett – a Mexikó, Chile, Franciaország, Argentína, Jugoszlávia, Brazília, Bolívia, Egyesült Államok, Paraguay, Belgium, Románia, Peru mezőny. Orth György, a korábbi zseniális MTK-játékos felelt a chileiek felkészítéséért.
Egy négyes és három három csapatos csoportba sorsolták a válogatottakat, melynek eredményei így alakultak:
Az 1. csoport: 1. Argentína 6 pont, 2. Chile 4, 3. Franciaország 2, 4. Mexikó 0
A 2. csoport: 1. Jugoszlávia 4, 2. Brazília 2, 3. Bolívia 0
A 3. csoport: 1. Uruguay 4, 2. Románia 2, 3. Peru 0
A 4. csoport: 1. Egyesült Államok, 4, 2. Paraguay 2, 3. Belgium 0.
Az elődöntők egyforma eredményt hoztak, így aztán összejött az álomdöntő a hazaiak és Argentína között.
július 26.
Argentína-Egyesült Államok 6-1
Estadio Centenario, Montevideo
Nézőszám: 72 886
július 27.
Uruguay-Jugoszlávia 6-1
Estadio Centenario, Montevideo
Nézőszám: 79 867
Két esztendővel a világbajnokság előtt 1928-ban, az amszterdami olimpián hatalmas csatát vívott a két válogatott, s most a döntőben újra találkoztak. A korabeli beszámolók szerint az érdeklődés óriási volt, és a nagy számú argentin néző miatt a hazai pálya nem jelentett egyértelmű előnyt az uruguayiak számára.
A mérkőzésen 93 000 ezer szurkoló jött össze az arénában. A belga John Langenus sípjelére indult el útjára a labda július 30-án játszották a Centenarió stadionban. Mivel nem volt még központi labda, az első félidőben az egyik, a másodikban a másik csapat labdájával játszottak.
A meccs a kornak megfelelő dinamikus iramban zajlott, az uruk megszerezték a vezetést, de még a félidő előtt megfordították az állást az argentinok. A második játékrészben a közönség által űzött hazaiak kiegyenlítettek. A gól után Argentína olyan tíz percet produkált, amelyben nemcsak a támadósora csillogtatta erényeit, hanem az uruguayi védelem példát mutatott a szervezett és önfeláldozó védekezésből. A nagy nyomás után Uruguay két gólt vágott, beállítva a 4-2-es végeredményt.
Döntő
Uruguay-Argentína 4:2 (1:2)
Gól: Dorado (12.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.), illetve Peucelle (20.), Stábile (37.)