Kora reggel kólintott fejbe a hír, rázott fel álmos gondolataimból, és szédített meg egyszerre: életének 48. évében elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Benedek Tibi.
Mint az én generációmhoz tartozók közül oly sokakkal, ők szerettették meg velem, hozták közel hozzám a pólót, ők voltak “a” vízilabdázók: Kása, Papesz, Csucsu és a többiek. És számomra Benedek Tibi. A hetvenkettes.
Emlékszem, huszonévesen hosszú, göndör loboncot viselt, már akkor is csupa tűz, erő, alázat, akarat, méltóság, intelligencia volt a medencében. Világklasszis.
És egy merő, nagy csibészes mosoly a parton. A vagányság és a mély gondolkodás különleges elegye.
Már a kilencvenes években olyan népszerű volt a sportág szupersztárjaként, hogy Túró Rudi-reklámban is szerepelt, melyben énekelt, közel sem olyan színvonalon, mint ahogyan játszott, de a személyisége, a derűje “eladta” a kisfilmet.
Imádtuk, ahogyan zsinórban háromszor is ők lettek az olimpiai bajnokok, hosszú éveken át biztosak lehettünk benne, hogy egy ötkarikás aranyat tutira szállítanak majd Kemény Dénes fiai az országnak. Sydney, Athén, Peking… Miattuk pólómeccs közvetítéskor is megteltek a kocsmák, és szurkoltunk, söröskorsókat lengetve, mintha focivébét néznénk.
Az akarat és a sportember szinonimája lett már életében a neve. A “Benedek Miklós fia” – ezt is imádtuk benne; ahonnan jött, és ahová tartott.
Visszavonulása után a világ legnagyobb evidenciájának számított, hogy vezér lesz a parton is, edzőként is cipeli magával a csapatát a csúcsra, s nyer vébét szövetségi kapitányként is.
Idén májusban jelentette be, hogy kiszáll a sportágból, és csak szurkolóként figyeli azt a továbbiakban. Nem értettem, miért, naivan nem gondoltam erre a szomorú opcióra. Nem sokkal később hallottam, mennyire beteg.
Tudtam, hogy Benedek Tibi nem fog meghalni, és legyőzi az átkozott kórt is. Nos, a mondat első fele igazzá vált, mert nem halt meg. Itt maradt köztünk, s belénk ivódott mindaz, amire a Bajnok lénye tanított. Itt van, és mégis ordít a hiánya mindannyiunkban.
Isten veled, Tibi!
(TN)